Végezetül…

Ha idáig eljutottál az olvasásban, talán már sejted, hogy ez az elvonulás egy kicsit más lesz, mint az eddigiek.

Persze ugyanúgy együtt fogunk gyakorolni. Együtt fogunk nevetni. Lesznek beszélgetések. Lesznek csendek. Lesznek olyan pillanatok, amelyeket valószínűleg még évek múlva is fel tudunk majd idézni.

De számomra mégsem ezek jelentik egy elvonulás igazi értékét. Hanem az a csendes belső változás, amelyet kívülről talán senki sem vesz észre.

Amikor hazamész, és egyszer csak azt érzed, hogy valami könnyebb lett.

Nem tudod pontosan megmondani, mi. Csak másként nézel ugyanarra az életre. Másként reagálsz. Másként lélegzel. Talán egy kicsit közelebb kerülsz önmagadhoz.

Ezt nem lehet megígérni. És nem is lehet előre megtervezni. A gyakorlás útján mindenkinek a saját tapasztalata a legfontosabb tanító.

Én mindössze annyit tudok tenni, hogy megpróbálom megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között ezek a tapasztalatok megszülethetnek.

Úgy érzem, az Aranyszarvas erre különleges lehetőséget kínál.

Hogy végül mit viszel majd haza ebből a kilenc napból, azt ma még senki sem tudja. Talán új felismeréseket. Talán mélyebb nyugalmat. Talán új barátságokat. Talán csak néhány csendes reggelt az erdőben. És lehet, hogy éppen ez lesz a legnagyobb ajándék.

Ha olvasás közben többször is azt érezted:

akkor talán nem véletlenül jutottál el idáig.

Ha úgy érzed, hogy most még nem jött el az ideje, az is teljesen rendben van. Adj időt annak, ami benned szeretne megszületni.

A gyakorlás útján semmit sem érdemes siettetni. Vannak dolgok, amelyeknek idő kell.

De ha újra és újra azt érezted, hogy