Miért van szükségünk időnként elvonulásra?

A mai világban szinte észrevétlenül válik természetessé, hogy mindig történik valami.

Feladatok. Határidők. Telefonok. Üzenetek. Hírek.

És még amikor végre lenne egy kis szabadidőnk, akkor is gyakran csak újabb ingerek vesznek körül bennünket.

Lassan megszokjuk ezt az állandó zajt. Annyira, hogy egy idő után már fel sem tűnik. Pedig a csend hiánya nemcsak a fülünket érinti. Hanem a gondolatainkat. Az érzéseinket. A testünket. És végül azt is, ahogyan önmagunkhoz kapcsolódunk.

Sokszor nem azért vagyunk fáradtak, mert túl sokat dolgoztunk. Hanem azért, mert túl régóta nem pihentünk meg igazán. Nem arra a néhány órára gondolok, amikor este leülünk a televízió elé. És nem is arra a hétre, amikor nyaralni megyünk.

Ezek is fontosak.

De létezik egy másfajta pihenés is. Amikor nemcsak a testünk kezd ellazulni. Hanem lassan az elménk is.

Amikor már nem érezzük azt, hogy minden percet ki kell használnunk. Amikor nem akarunk megfelelni. Nem akarunk teljesíteni. Nem akarunk sietni. Egyszerűen csak jelen vagyunk.

A Csung Jüan Csikung gyakorlása során ezt a belső állapotot nem lehet kierőltetni. Nem lehet elhatározni. Nem lehet akarattal létrehozni. Legfeljebb megteremthetjük azokat a feltételeket, amelyek között magától megszülethet.

Talán ezért olyan fontos egy valódi elvonulás.

Mert ilyenkor néhány napra kilépünk abból a ritmusból, amely hónapokon keresztül meghatározza az életünket.

Nem azért, hogy elmeneküljünk a hétköznapok elől. Hanem azért, hogy később teljesebben tudjunk visszatérni hozzájuk.

Az elmúlt évek elvonulásain újra és újra azt tapasztaltam, hogy az igazán fontos változások többnyire nem az első vagy a második napon történnek. Hanem akkor, amikor végre megszűnik a belső sietség. Amikor már nem számoljuk, hány óra van. Amikor nem várjuk, hogy történjen valami. Amikor egyszerűen csak ott vagyunk.

Nem azért, mert a hosszabb mindig jobb. Hanem mert a belső lelassulásnak is megvan a maga ritmusa. És ezt nem lehet siettetni. Hiszem, hogy amikor elegendő időt adunk magunknak, akkor valami egészen különleges történhet.