Miért éppen az Aranyszarvas?

Sokan kérdezik tőlem, hogyan választom ki az elvonulások helyszínét.

Erre nincs egyszerű válasz.

Természetesen fontosak a gyakorlati szempontok. Legyen elegendő hely. Legyen megfelelő gyakorlótér. Legyenek jók a szálláslehetőségek.

De ezek önmagukban még nem tesznek alkalmassá egy helyet arra, hogy elvonulást tartsunk ott. Számomra mindig van egy másik kérdés is.

Mit sugároz ez a hely?

Mit érez az ember, amikor reggel kilép a házból? Mi történik benne, amikor este csendben leül egy padra? Segít-e ez a környezet befelé figyelni? Vagy inkább kifelé vonja a figyelmet?

Amikor először jártam az Aranyszarvas Pihenőházban, nem a szobákat néztem meg először. Nem is azt, hogy hány férőhely van. Hanem egyszerűen elindultam az erdő felé.

Leültem. Hallgattam. És azt vettem észre, hogy nincs bennem semmi késztetés.

Nem akartam fényképezni. Nem akartam telefonálni. Nem akartam sietni a következő helyszínre. Jó volt egyszerűen ott lenni.

Talán ez volt az a pillanat, amikor eldőlt bennem, hogy ezt a helyet kerestem.

Az Aranyszarvas neve sem véletlenül érintett meg. A magyar mondavilágban

Nem visz ölben. Nem mutat rövid utat. Csak hív. És aki követi, végül önmagáról is tanul valamit.

Nem tudom, hogy azok, akik ezt a pihenőházat megálmodták, pontosan mire gondoltak. De amikor később elolvastam a saját bemutatkozásukat, úgy éreztem, mintha ugyanarról beszélnének, amit én is megéltem ott.

Ők így írnak erről:

„Az aranyszarvas a természet erejét, a szabadságot és a bőséget jelképezi. A legenda szerint megjelenése szerencsét hoz, nyomában pedig virágba borul a táj.”

Természetesen nem azért megyünk oda, hogy legendákat keressünk. Hanem azért, mert vannak helyek, ahol könnyebb meghallani a saját belső csendünket. Számomra az Aranyszarvas ilyen hely.