A szabadság ajándéka

Van valami, amit az elmúlt évek elvonulásain újra és újra megtapasztaltam.

Bármennyire hasonlónak tűnik kívülről a gyakorlásunk, valójában mindannyian egy kicsit más úton járunk.

Más az élethelyzetünk. Más a ritmusunk. Máshol tartunk a gyakorlásban. És ez így van jól.

Éppen ezért évről évre volt bennem egy apró hiányérzet.

A közös étkezéseknek természetesen megvan a maguk szépsége. Összehoznak bennünket. Lehetőséget adnak beszélgetésekre, találkozásokra. Mégis azt éreztem, hogy a gyakorlás szempontjából valami hiányzik.

Hiszen ugyanúgy, ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma Út sem.

Van, aki reggel szeret bőségesen enni. Van, aki csak egy könnyű reggelire vágyik. Van, aki szívesen készít magának egy turmixot. Van, aki egyszerű ételekkel érzi jól magát.

És vannak olyan gyakorlók is, akik elérkeznek arra a pontra, amikor szeretnék megfigyelni, milyen érzés egyre kevesebb külső táplálékkal élni. Nem azért, mert ez valamilyen cél lenne. Hanem mert a saját belső útjuk természetes következő lépése.

Amikor először megláttam az Aranyszarvas Pihenőházat, még nem is gondoltam erre. Csak később döbbentem rá. Ez az első helyszínünk, ahol végre senkinek sem kell alkalmazkodnia.

Aki szeretne főzni, megteheti. Aki turmixot készítene, annak rendelkezésére áll egy jó minőségű turmixgép. Aki inkább egy közeli éttermet választana, néhány perc alatt odaér. És aki úgy érzi, hogy eljött az ideje egy újabb lépésnek, annak erre is lehetősége nyílik.

Nem kötelező. Nem elvárás. Nem cél.
Egyszerűen csak lehetőség.

Ha szeretnél többet megtudni a pikusicsiről, ebben a videóban részletesebben is beszélek róla.

Talán ez az egyik legnagyobb ajándéka ennek a helynek:

A szabadság.
Az a szabadság, hogy mindenki a saját ritmusában haladhat.

Hogy nem kell senkihez alkalmazkodnia. És nem kell senkinek megfelelnie.

Én azt remélem, hogy ez a külső szabadság segíteni fog abban is, hogy belül is egyre szabadabbá váljunk.