Amikor elfogy az erő
Egy fontos levélváltás az elvonulás után
A 2026. júniusi Nagy Nyári Elvonulás után kaptam egy levelet. Nem ez volt az első visszajelzés a résztvevőktől, de mégis különleges volt számomra. Egy olyan belső folyamatról szólt, amely ritkán kerül ennyire őszintén megfogalmazásra.
Bár elsőre szokatlannak tűnhet, meggyőződésem, hogy intenzív gyakorlások után hasonló lelki folyamatok szinte bárkinél megjelenhetnek. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy – természetesen teljesen anonimizálva – megosztom ezt a levélváltást. Bízom benne, hogy segítséget adhat azoknak is, akik egyszer majd hasonló helyzetben találják magukat.
Ha most éppen te is hasonló állapotban vagy, remélem, ez a levél segít megérteni, hogy nem feltétlenül visszalépés történik. Néha éppen a legnagyobb belső változás előtt érezzük magunkat a legelveszettebbnek.
Amikor elfogy a lendület
„Az elvonulás elején úgy éreztem, kifejezetten feltölt. Aztán valami megváltozott bennem. A lendület lassan elfogyott, és mire vége lett, mintha teljesen kiürültem volna.
Azóta sem tudtam rávenni magam a gyakorlásra. Egyszerűen nem értem, miért van ez így.
Pedig nagyon nagy szükségem lenne rá.
Az elvonuláson megnyugtattál azzal, hogy a rendrakást gyakran káosz előzi meg. Hallottam ezt már korábban is, tudtam is... mégis most valahogy egészen másként érkezett meg hozzám. Úgy éreztem, nekem szólsz, és egyszer csak megértettem, hogy talán ezért van ekkora rendetlenség bennem és körülöttem.
...
De nincs erőm rendet rakni. Se csikungozni.”
Mi történik ilyenkor valójában?
Csikung tanári munkám során újra és újra azt tapasztalom, hogy szinte minden komolyabban gyakorló csikungos életében elérkezik egy hasonló időszak.
Van, akinél csak néhány napig tart. Van, akinél hetekig vagy akár hónapokig. De maga a jelenség egyáltalán nem ritka.
Meglátásom szerint ilyenkor az történik, hogy az intenzív gyakorlás hatására nagyon mélyen gyökerező energetikai, lelki, sőt akár fizikai blokkok kezdenek feloldódni. Olyan rétegek mozdulnak meg, amelyekhez hétköznapi körülmények között talán évekig nem is férnénk hozzá.
Ide tartozhatnak azok az úgynevezett „akarnokok” is – azok a mélyen eltemetett belső konfliktusok és feszültségek –, amelyekről a 3-as szintű tanfolyamon is beszéltünk.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy mindez nem légüres térben történik. Az időjárási szélsőségek, a társadalmi bizonytalanság, a világban zajló, sokszor nehezen érthető események mind tovább nehezíthetik ezt az időszakot.
Fontos azonban különbséget tenni!
Nem ezek az okok! Legfeljebb felerősítik azt a belső folyamatot, amely már egyébként is elindult bennünk.
Ha spirituális szemszögből
tekintünk erre az időszakra, akkor nevezhetjük az „ördög kapujának” is.
Ez nem az én kifejezésem. A Csung Jüan Csikung tanításaiban is szereplő fogalom, amely a spirituális út egyik sajátos próbatételét jelöli. Azt az időszakot, amikor úgy tűnik, mintha minden a gyakorlás ellen dolgozna: elfogy a lelkesedés, megnő a belső ellenállás, és éppen ahhoz nincs erőnk, amire a legnagyobb szükségünk lenne.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez egy belső küszöbhelyzet. Egy próba, amely azt vizsgálja: valóban készen állunk-e arra, hogy továbblépjünk.
Paradox módon ez akár jó hír is lehet.
Ez a próbatétel általában nem a felszínes gyakorlás során jelenik meg. Többnyire akkor találkozunk vele, amikor a gyakorlás már valóban mély rétegeket kezd megérinteni. Bizonyos értelemben ez annak a jele, hogy valódi belső munka indult el.
Már nem egyszerűen egy kellemes hobbit gyakorolsz, hanem olyan mélyebb folyamatok indultak el benned, amelyek természetes módon ellenállást is kiválthatnak.
És itt jelenik meg a csapda.
Éppen akkor nincs kedved gyakorolni, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá.
Ha ilyenkor teljesen feladod a gyakorlást,
akkor nem jutsz át ezen a belső küszöbön.
Ha viszont – akár egészen apró lépésekben is – kitartasz, akkor előbb-utóbb megtapasztalhatod, hogy a nehéz időszak fokozatosan feloldódik, és egy új, stabilabb szakasz veszi át a helyét.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Számomra az ilyen állapot egyértelmű jelzés arra, hogy a középső tantien megerősítésére van szükség.
Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Elég, ha minden nap leülsz néhány percre, és egyszerűen a középső tantienre irányítod a figyelmedet.
Ennyi.
Ha csak öt perc megy, akkor legyen öt perc.
De legyen minden nap.
Ne a teljesítményt akard növelni, hanem a folytonosságot. Ebben a helyzetben a rendszeresség sokkal fontosabb, mint az egyszeri nagy erőfeszítés.
Aztán apránként emeld az időt.
Amikor eléred a napi húsz percet, annak már általában jól érezhető hatása van. Negyven perc körül pedig a gyakorlás már egyfajta terápiás mélységet is elérhet.
És talán ez a legfontosabb: légy türelmes önmagaddal.
Ne várd el, hogy egyik napról a másikra minden megváltozzon.
Csak tedd meg az első lépést. Aztán másnap még egyet... És azután még egyet...
A legtöbb valódi átalakulás
nem látványos ugrásokkal történik, hanem apró, kitartó lépések sorozatával.
Mivel már hosszú évek óta jársz ezen az Úton, biztos vagyok benne, hogy ez az akadály sem azért érkezett, hogy megállítson.
Hanem azért, hogy megerősítsen.
🤔 Kérdés? 💡 Vélemény? 📖 Tapasztalat?
Ne tartsd magadban! Oszd meg velünk a gondolataid!
📝 Hozzászólások
Az eredeti
Csung Jüan Csikung
könyvek magyar nyelven
Hét ezer éven keresztül őrizte „titkos tudását” a Csung Jüan síkság.
Elsőként a Saolin kungfut majd a Tajcsicsüant nyitotta meg,
és az egész világ ámulattal fogadta.
Most az egészségmegőrzés, a gyógyítás és az önfejlesztés leghatékonyabb rendszere válik
megismerhetővé,
a Csung Jüan Csikung.
De maradjon meg a csíkungozás öröme, a rendszeres gyakorlás, bármilyen legyen is. Kapunk inspirációt a Mesterektől, csak figyelni kell és gyakorolni. Már egy hete a középső dantient élesztgetem. Nem kérdés, hogy miért!
Itt okoskodok és csak a Lászlót ismétlem egy analóg univerzumból. :)
UI: Minden elvonulás alatt szokott lenni legalább egy rémálmom. Nálam ez így dolgozik. Yessss és justdoit!!! :)
Köszönöm!
Kölcsön fogom venni a későbbiekben. 😉